Ugrás a fő tartalomra

Az érett nő nyomában



 James Follett brit író fogalmazta meg, hogy a "nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket". Persze nem mindenkinek kell ezzel egyet érteni, de szerintem vitathatatlan, hogy ahogy az élet misztériumait megéli egy nő, kiteljesedik fiatalabb énjéhez képest. 
Mégis a köztudatban a nő ritkán van jelen, ebben a tökéletes formában. Sajnos elég jól mutatja ezt az, hogy fényképeket keresve ehhez az íráshoz, mit találtam. 
Nő illetve felnőtt nő szópárokra számtalan fotó jelent meg, amelyeken ránézésre 23 évesnél semmiképp sem idősebb lányok voltak megfelelő mennyiségű sminkkel öregítve, illetve a sokadik oldalon feltűnt egy agg hölgy, akit már nyugodtan nevezhetünk szép korúnak.


A kettő közé eső kortartományban még tovább keresgélve egy magamban csak "idegnyugtató reklám"-nak nevezett sztereotip ábrázolás bukkant fel: az amerikai álmot megvalósító nő, akinek tökéletes rend van a konyhájában, miközben süt-főz az ő kis vagy nagy családjának. 
  Mintha az érett nők nem léteznének, a házasság után már csak háziasszonyok lennének és anyák, akik aztán rögtön matrónává érnek.
  Ugyan a női öntudat erősödése egyre több olyan nő emlékét idézi fel, akik meghatározóak voltak az elmúlt évszázadok történetében, mégis a hétköznapokban olyan mintha egyszerűen leírnánk őket. És sokszor - valljuk be - magukat is leírják a sokadik gyerek, válás vagy csak egy bizonyos kor után, mintha elértéktelenednének.
  Még az első gyermekemmel voltam várandós, amikor az egyik barátunk édesanyja miután megtudta, hogy már 28 éves vagyok csak legyintett azt mondva: "Hát neked sem lesz már több gyereked. Ilyen idősen már nem tudsz majd lefogyni sem a szülés után." (Egyébként köszönöm, így a harmadik gyerek után is jól érzem magam.) Az ilyen és ehhez hasonló "biztató" mondatok sok nőt temetnek mélyre magukban.
  Persze nem várhatjuk, hogy a társadalom nagy része magától ébredjen rá az érett nők értékeire és kezdje keresni és éltetni őket. Nekünk kell megengedni magunknak, hogy kiteljesedve ragyogjunk kortól és életszakasztól függetlenül. 

Megjegyzések

  1. Helló kedves polgárok!
    Ne hagyja, hogy a bankok diktálják a kamatlábakat. Az Ön szolgálatában állunk, hogy tárgyaljuk a piac legalacsonyabb tarifáit. Megújítsa jelzálogját a megfelelő időben, találja meg a legjobb ajánlatot. Optimalizálja saját forrásait! A legjobb ajánlatokat adjuk Önnek. Sok bank elutasított téged. Szüksége van-e finanszírozásra adósságának konszolidációjához? Itt található a címünk: pierredubreuil35@gmail.com

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túl a fiatal éveken, a termékenységen – de akkor miről szól az élet?

Az a helyzet, hogy ebben a földi világban az emberi létezés különböző stációt éljük, és valamennyi stációnak megvan a szerepe, a nagyon fontos szerepe! Ennél fogva pedig valamennyi színtér – a fiatalkortól az egészen érett évekig - igen értékes része az emberi fejlődésnek! Mert nemcsak az a fontos, - főként nem az a fontos - hogy mennyire tudunk egy adott társadalmi illetve vállalati rendszert kiszolgálni! Az élet, az emberi létezés, ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal mélyebb színtereken zajlik! És, ahogy haladunk életünk ösvényén, bizony eljutunk abba az életkorba, hogy ezt pontosan átlátjuk, és esetleg változtatni szeretnénk. Némi élethelyzetbeli - vagy élet közepi válság könnyen arra sarkall bennünket, hogy belekezdjünk az önállóságba. A magam részéről negyvenévesen, egyedülálló keresőként két kamaszgyerekkel ugrottam a semmibe. Szó szerint a semmibe . Annyira feszített belülről a szabadság, az önállóság utáni vágy, hogy úgy éreztem, ha nem lépek, beleroppanok. Félt

Mire gondolsz, ha meghallod a szót: "menopauza"?

Kérlek, hogy mielőtt végigolvasnád a cikket, gondolkodj el a fenti kérdésen, és írd össze a szavakat, amelyek eszedbe jutnak! Én is ezt fogom tenni a cikk végén, de előtte megosztok néhány gondolatot. A változókorról beszélni, még mindig tabunak számít, ha pedig egyáltalán szóba kerül, az kifejezetten negatív kontextusban történik, a nehézségeket hangsúlyozva, mintha ez az állapot valamiféle betegség lenne. Az általános orvoslás egy jelentős rétege mesterséges hormonok fogyasztására buzdít annak ellenére, hogy ennek veszélyeit ma már számtalan kutatás igazolja! A társadalom üzenete alapvetően negatív a változókorban lévő nők számára, akiknek többsége félelemmel tekint a változásra,  szégyenli az esetleges tüneteket, az egész folyamatot, az érést, az öregedést. Legfontosabb törekvésem, szemléletet formáljak, hogy bebizonyítsam, a változókorú nőnek nem csak szenvedés jut osztályrészül, hogy az érett nő nemcsak a családja, hanem az egész társadalom számára értékes! Nyugaton,