Mert nemcsak az a fontos, - főként nem az a fontos - hogy mennyire tudunk egy adott társadalmi illetve vállalati rendszert kiszolgálni! Az élet, az emberi létezés, ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal mélyebb színtereken zajlik!
És, ahogy haladunk életünk ösvényén, bizony eljutunk abba az életkorba, hogy ezt pontosan átlátjuk, és esetleg változtatni szeretnénk.
Némi élethelyzetbeli - vagy élet közepi válság könnyen arra sarkall bennünket, hogy belekezdjünk az önállóságba.
A magam részéről negyvenévesen, egyedülálló keresőként két kamaszgyerekkel ugrottam a semmibe. Szó szerint a semmibe.
Annyira feszített belülről a szabadság, az önállóság utáni vágy, hogy úgy éreztem, ha nem lépek, beleroppanok. Féltem-e? Rettenetesen! Nehéz hónapok jöttek, de életem legjobb döntése volt!
Azt látom, negyven felett a nők hajlamosak elhinni, hogy már nem értékesek, és gőzerővel meg akarnak felelni egy elvárt, idealisztikus, lehetetlen képnek.
Az én javaslatom az, hogy az életcélt érdemes megtalálni. Akár egy teljesen új ösvényen elindulni. Felfedezni önmagunkat, az életet. Kidolgozni magunkból mindazt, ami a megfelelés irányába hajt bennünket, abba az irányba, ahol mások tükrében ítéljük meg saját magunkat. Abba az irányba érdemes haladnunk, ahol nem ítélkezés, hanem megismerés történik. Ez a bölcsesség felé vezető út. Az életkor önmagában nem garantálja a bölcsességet, de a tudatos élet igen! Az önmegismerés, az önmagunk iránt kifejezett bizalom és elismerés igen! Egy autentikus élet, az igen, az elvezet bennünket a bölcsességhez.
A nőiség egyáltalán nem az életkor függvénye!
Nőnek születtél, és a halálod pillanatáig nőként éled a létezés stációit!
Az életkor, az egy szám! A negyven az negyven, a hatvan az hatvan, stb., de az, hogy a számok hogyan telnek meg minőséggel – nem sztereotípiákkal, hanem valódi tartalmakkal – az rajtunk áll.
És ne gondold, hogy láthatatlan vagy! Hatvanadik évemben járva, egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy az évek előrehaladtával nem válsz láthatatlanná! Ha beszürkülsz, visszahúzódsz – és lehetnek ilyen hangulataink bármikor – akkor nem igen fognak észrevenni. Vannak olyan napok, amikor tényleg láthatatlan vagy, de ennek olykor talán még örülsz is! Alapvetően azonban, ha az önbizalmad nincs túlzottan megtépázva, ha élvezed az életed, az visszatükröződik abban is, ahogy mások a szemedbe néznek.
Ahogy a férfiak a szemedbe néznek. És flörtölni fogsz – csak szólok! :)
Használj színeket! Öltözz kedved szerint! Felejtsd el a formátlan szabásokat, találd meg, hogy mi áll jól neked! És készülj fel, mások jobban tudják majd, hogy mi az, ami az "életkorodnak megfelelő" és mi az, ami nem. Ugyan ki dönthetné el, hogy miben érezzük jól magunkat? És, egyébként is, már kívülről fújjátok: "older is bolder!" :)
Bátran formáljuk hát kedvünk szerint az etikettet!
Mindig legyen ott a gondolataidban, hogy egy nő, százévesen is nő, mindegy, hogy mit gondol erről a már oly régen eszét vesztett társadalom!
Minden életkorban értékesek vagyunk!
Vannak példák, meríts bátran!
A társadalmi őrület szerint, a nő addig értékes, amíg fiatal és termékeny.
Magyarországon különösen erős ez a szemlélet, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, nem állunk ezzel egyedül a világban!
A különbség annyi, hogy tőlünk nyugatabbra már elindult egy jelentős változás.
Kezdik megérteni, hogy egy nő nem csak attól nő, hogy gyermeket szül!
Létrejöttek például olyan modellügynökségek, amelyek kifejezetten érett korú modelleket képviselnek. A kifutókon, fotózásokon helyet kaptak a hatvan, de akár a hetven nyolcvan feletti nők is. Szeretjük azokat, akik természetes vonásokkal bírnak, magyarán nincs szétbotoxolva vagy felvarrva, szilikonnal kipárnázva, eltorzulva az arcuk.
Lassan – nagyon lassan - eljutunk majd oda, hogy az érett női test az nem valami szégyenteljes „dolog”, amit leplekbe kellene elrejteni.
 | |
| Yasmina |
A világ legidősebb szupermodellje Daphne Selfe – 1928 július 1-én született. (kép lentebb)
Daphne mind a mai napig aktív, legalább is az Instagram profilja szerint négy nappal ezelőtt még jelen volt a londoni Fashion Week-en!
Amerikai fazekasművész, keramikus, akinek legtermékenyebb alkotói időszaka nyolcvanéves korában kezdődött és a haláláig tartott. Kerámiái egyre keresettebbek lettek, kiállításai nyíltak, és nyolcvanas éveinek vége felé jelent meg első könyve: The Angel Who Wore Black Tights (A fekete harisnyás angyal) címmel, amelyet további kiadványok, és álnéven alkotott írások követtek.
 | |
| Daphne |
 | |
| Beatrice Wood |
 |
| Danuta Szaflarska |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése