Ugrás a fő tartalomra

Programok - Imbolc, az új kezdet ünnepe!

Mit tehetsz a változásért?
Hogyan élj a lehetőségeiddel?


Új kezdet születik – bennünk, körülöttünk!

Időpont: Február 13-án 18.00-21.00.

Vajon élünk-e az új kezdet nyújtotta lehetőséggel? Észrevesszük-e?

Ki tudunk-e lépni a megszokott rutinból, hogy meglássuk az automatizmusok mögötti  valóságot? Önmagunkat.

Megnyílik a lehetőség arra, hogy megteremtsük életünk egyensúlyát.

Megnyílik a lehetőség a termékenységre, ha gazdagon tápláljuk életünk termékeny földjét.

Ha tudatosan lépnél a megújulás, az újjászületés, a kinyílás lehetősége felé, akkor ez a program neked szól!

Felébred bennünk az újjászületés valósága.

Még egy pillanatra visszatekintünk, hogy meghalljuk a lelkünk, a szívünk suttogását, hogy emlékezzünk az ígéretre, amelyet önmagunknak tettünk az álomidőben.

Közben egy keresztúton találjuk magunkat, ahol eldönthetjük, engedjük-e, hogy megérintsen bennünket a lehetőségek vibrálása.

Avagy hátat fordítunk az új kezdetnek?  A döntés mindig a miénk!

Az időszak, amelyben járunk, megtanítja nekünk, hogy:

- nem kell tartanunk a kudarctól

- ha Jelen Vagyunk, nincs helye a félelemnek

- a bizalom, a szeretet erősebb minden félelemnél

A virágzás lehetősége, az új kezdet időről időre visszatér az életünkbe.

Ezen az esten, a bennünk szunnyadó lehetőséget keltjük életre, hogy a változás felé segítsük életünk azon területét, ahol arra a legégetőbb szükség van!
Különböző gyakorlatok, a Gong hangja és bőséges házi feladat lesz a résztvevők segítségére! :)

A létszám limitált, ezért a programon való részvétel előzetes bejelentkezéshez kötött!

Élj a lehetőséggel, és jelentkezz a valosag.mia@gmail.com email címen!
Helyszín: Budapest 1013 Attila út 57 IV. emelet 2. Kapucsengő: 28.

A részvétel díja: 5000 Ft.

Minden érdeklődőt várok szeretettel!

Havasi Mia

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túl a fiatal éveken, a termékenységen – de akkor miről szól az élet?

Az a helyzet, hogy ebben a földi világban az emberi létezés különböző stációt éljük, és valamennyi stációnak megvan a szerepe, a nagyon fontos szerepe! Ennél fogva pedig valamennyi színtér – a fiatalkortól az egészen érett évekig - igen értékes része az emberi fejlődésnek! Mert nemcsak az a fontos, - főként nem az a fontos - hogy mennyire tudunk egy adott társadalmi illetve vállalati rendszert kiszolgálni! Az élet, az emberi létezés, ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal mélyebb színtereken zajlik! És, ahogy haladunk életünk ösvényén, bizony eljutunk abba az életkorba, hogy ezt pontosan átlátjuk, és esetleg változtatni szeretnénk. Némi élethelyzetbeli - vagy élet közepi válság könnyen arra sarkall bennünket, hogy belekezdjünk az önállóságba. A magam részéről negyvenévesen, egyedülálló keresőként két kamaszgyerekkel ugrottam a semmibe. Szó szerint a semmibe . Annyira feszített belülről a szabadság, az önállóság utáni vágy, hogy úgy éreztem, ha nem lépek, beleroppanok. Félt

Az érett nő nyomában

  James Follett brit író fogalmazta meg, hogy a "nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket". Persze nem mindenkinek kell ezzel egyet érteni, de szerintem vitathatatlan, hogy ahogy az élet misztériumait megéli egy nő, kiteljesedik fiatalabb énjéhez képest.  Mégis a köztudatban a nő ritkán van jelen, ebben a tökéletes formában. Sajnos elég jól mutatja ezt az, hogy fényképeket keresve ehhez az íráshoz, mit találtam.  Nő illetve felnőtt nő szópárokra számtalan fotó jelent meg, amelyeken ránézésre 23 évesnél semmiképp sem idősebb lányok voltak megfelelő mennyiségű sminkkel öregítve, illetve a sokadik oldalon feltűnt egy agg hölgy, akit már nyugodtan nevezhetünk szép korúnak. A kettő közé eső kortartományban még tovább keresgélve egy magamban csak "idegnyugtató reklám"-nak nevezett sztereotip ábrázolás bukkant fel: az amerikai álmot megvalósító nő, akinek tökéletes rend van a konyhájában, miközben süt-főz az ő kis vagy nagy családjának. 

Mire gondolsz, ha meghallod a szót: "menopauza"?

Kérlek, hogy mielőtt végigolvasnád a cikket, gondolkodj el a fenti kérdésen, és írd össze a szavakat, amelyek eszedbe jutnak! Én is ezt fogom tenni a cikk végén, de előtte megosztok néhány gondolatot. A változókorról beszélni, még mindig tabunak számít, ha pedig egyáltalán szóba kerül, az kifejezetten negatív kontextusban történik, a nehézségeket hangsúlyozva, mintha ez az állapot valamiféle betegség lenne. Az általános orvoslás egy jelentős rétege mesterséges hormonok fogyasztására buzdít annak ellenére, hogy ennek veszélyeit ma már számtalan kutatás igazolja! A társadalom üzenete alapvetően negatív a változókorban lévő nők számára, akiknek többsége félelemmel tekint a változásra,  szégyenli az esetleges tüneteket, az egész folyamatot, az érést, az öregedést. Legfontosabb törekvésem, szemléletet formáljak, hogy bebizonyítsam, a változókorú nőnek nem csak szenvedés jut osztályrészül, hogy az érett nő nemcsak a családja, hanem az egész társadalom számára értékes! Nyugaton,