Ugrás a fő tartalomra

Más kultúra, más menopauza?

Hogy erős hormonális változások zajlanak a testünkben az vitathatatlan, de az átmenet megélése, még a hasonló tünetek ellenére sem egységes! Sok esetben pedig egyáltalán nincsenek tünetek!
Erős eltérés tapasztalható a különböző földrajzi területeken, szerepet játszik a kulturális közeg, a szociális - és gazdasági környezet, az egészség alapállapota, a családi minták, a személyes habitus és beállítottság is.

Az, ahogyan egy adott kultúra viszonyul a változókorhoz, meghatározó tényező lesz abban, hogyan élik meg a nők az átmenet időszakát.

2016-ban készült ebben a témában egy kutatás Kínában.
Két csoportot vizsgáltak, 54 moszó és 52 han asszony részvételével. A nők életkora mindkét csoportban 40 és 60 év között volt.
A moszók a legkisebb létszámú közösség Kínában, és mind a mai napig matriarchális rendszerben élnek. Ezzel szemben a han, a legnagyobb etnikai csoport, és patriarchális rendszerben élnek.

A vizsgálatok eredménye szerint a moszó nők a változókor időszakában nagyobb önbecsüléssel bírnak és kevesebb fizikai tünetet észlelnek, valamint erős közösségi támogatást kapnak, ellentétben han csoportbeli társaikkal.

A tanulmány kimondja, hogy olyan kulturális tényezők, mint például a családi struktúra, - ami egészen más alapokon áll a moszóknál, mint  a patriarchális rendszerben - a nők önbecsülése és a jól érzékelhető közösségi támogatás, összefüggésben áll az enyhébb változókori tünetekkel!

Forrás: https://journals.lww.com/menopausejournal/Abstract/2016/07000/A_cross_cultural_comparison_of_climacteric.13.aspx

A cikk írása közben jutott eszembe  Jang Ercsö Nimu: Búcsú Tóanyánktól című gyönyörű könyve, amely a moszók társadalmába enged betekintést. Jó szívvel ajánlom mindenkinek,  különleges, erőtadó élmény!

De térjünk vissza az eredeti témánkhoz!

Dr Sandra Thompson a Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzora szerint:

"Ha a menopauza tüneteit kizárólag hormonális változások okoznák, akkor a változókor megélése sokkal egységesebb lenne."

Egyetlen pillanatra se felejtsük el, hogy hosszú időn át kizárólag férfi orvosok foglalkoztak a nőket érintő változásokkal, és úgy vélték, hogy a változókor egy olyan betegség, amely a nő leáldozásához vezet!

Szerencsére, számtalan ellenpéldát láthatunk a világban, és bízom benne, hogy a közvetlen környezetünkben is fel-felbukkan az a Nő, aki egészen másként éli meg a változást, mint ahogy azt "illene"!

Tudományos körökben is megszólaltak a nők -  orvosok, kutatók, mint pl.: Dr. Joan Boryshenko vagy Dr. Christiane Northrup és mások.

Dr. Northrup küldetésének tekinti a változókorban lévő nők hiteles tájékoztatását, és orvos létére ő maga sem javasolja a hormonterápiát.
Számtalan könyvet írt, előadásokat tart, élőben, rádióban, színpadon, bárhol, ahová hívják.
Idén októberben ünnepli a hetvenedik születésnapját, és köszöni remekül van!

A magam részéről arra jutottam, sugalljon bármit is a kulturális közeg, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyént, az egyén felelősségét a saját világáért, életéért, jól-létéért!
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül  - önmagunkat!


Mert mindig mindannyiunknak jogában áll eldönteni, hogy mihez kezdünk egy helyzettel, a körülményeink teremtette kihívásokkal.

"A boldogságot nem kapjuk készen - a tetteinkből fakad. (Dalai Láma)




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túl a fiatal éveken, a termékenységen – de akkor miről szól az élet?

Az a helyzet, hogy ebben a földi világban az emberi létezés különböző stációt éljük, és valamennyi stációnak megvan a szerepe, a nagyon fontos szerepe! Ennél fogva pedig valamennyi színtér – a fiatalkortól az egészen érett évekig - igen értékes része az emberi fejlődésnek! Mert nemcsak az a fontos, - főként nem az a fontos - hogy mennyire tudunk egy adott társadalmi illetve vállalati rendszert kiszolgálni! Az élet, az emberi létezés, ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal mélyebb színtereken zajlik! És, ahogy haladunk életünk ösvényén, bizony eljutunk abba az életkorba, hogy ezt pontosan átlátjuk, és esetleg változtatni szeretnénk. Némi élethelyzetbeli - vagy élet közepi válság könnyen arra sarkall bennünket, hogy belekezdjünk az önállóságba. A magam részéről negyvenévesen, egyedülálló keresőként két kamaszgyerekkel ugrottam a semmibe. Szó szerint a semmibe . Annyira feszített belülről a szabadság, az önállóság utáni vágy, hogy úgy éreztem, ha nem lépek, beleroppanok. Félt

Az érett nő nyomában

  James Follett brit író fogalmazta meg, hogy a "nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket". Persze nem mindenkinek kell ezzel egyet érteni, de szerintem vitathatatlan, hogy ahogy az élet misztériumait megéli egy nő, kiteljesedik fiatalabb énjéhez képest.  Mégis a köztudatban a nő ritkán van jelen, ebben a tökéletes formában. Sajnos elég jól mutatja ezt az, hogy fényképeket keresve ehhez az íráshoz, mit találtam.  Nő illetve felnőtt nő szópárokra számtalan fotó jelent meg, amelyeken ránézésre 23 évesnél semmiképp sem idősebb lányok voltak megfelelő mennyiségű sminkkel öregítve, illetve a sokadik oldalon feltűnt egy agg hölgy, akit már nyugodtan nevezhetünk szép korúnak. A kettő közé eső kortartományban még tovább keresgélve egy magamban csak "idegnyugtató reklám"-nak nevezett sztereotip ábrázolás bukkant fel: az amerikai álmot megvalósító nő, akinek tökéletes rend van a konyhájában, miközben süt-főz az ő kis vagy nagy családjának. 

Mire gondolsz, ha meghallod a szót: "menopauza"?

Kérlek, hogy mielőtt végigolvasnád a cikket, gondolkodj el a fenti kérdésen, és írd össze a szavakat, amelyek eszedbe jutnak! Én is ezt fogom tenni a cikk végén, de előtte megosztok néhány gondolatot. A változókorról beszélni, még mindig tabunak számít, ha pedig egyáltalán szóba kerül, az kifejezetten negatív kontextusban történik, a nehézségeket hangsúlyozva, mintha ez az állapot valamiféle betegség lenne. Az általános orvoslás egy jelentős rétege mesterséges hormonok fogyasztására buzdít annak ellenére, hogy ennek veszélyeit ma már számtalan kutatás igazolja! A társadalom üzenete alapvetően negatív a változókorban lévő nők számára, akiknek többsége félelemmel tekint a változásra,  szégyenli az esetleges tüneteket, az egész folyamatot, az érést, az öregedést. Legfontosabb törekvésem, szemléletet formáljak, hogy bebizonyítsam, a változókorú nőnek nem csak szenvedés jut osztályrészül, hogy az érett nő nemcsak a családja, hanem az egész társadalom számára értékes! Nyugaton,