Elérkeztünk arra a pontra, ahol a lelki, spirituális kérdésekkel egyszerűen muszáj törődni, nem rekeszthetjük ki személyiségünk azon részeit, amelyeket eddigi életünk során megtagadtunk. Követelik a figyelmünket. Néhányan közülünk, ezt teljesen természetes módon meg is teszik.
Azt szeretném, ha éreznéd és értenéd a változásod mélységét!
Ha megélnéd és értenéd az időről időre történő alámerüléseket és a felszínre való visszatéréseket.
Ha belépnél a bölcsességedbe... Ha éreznéd, hogy minden egyes sejted változása ezt segíti elő!
Kezdjük a "bölcsülést" egy nagyon praktikus módon, mégpedig úgy, hogy - egyáltalán nem szégyelljük a változást, ahogy azt sem, hogy időnként megizzadunk, ha már van egy ilyen jelenség velünk! :) Mert ebben a folyamatban ez teljesen normális!
Másodszor - kezdjünk el nyitottan hozzáállni a jelenséghez! Gondolkodjunk el a következőkön!
Mi van, akkor ha rájövünk, hogy az időről időre feltörő tűz az életenergia, az élet tüze?
Mi van akkor, ha úgy tekintünk a ránk törő forróságra, mint a változás hírnökére?
Mi van akkor, ha kíváncsisággal és egyfajta önátadással viszonyulunk a hullámokhoz?
Mi történik, ha nem állunk ellent?
Mi van akkor, ha meghívjuk a tüzet, mi magunk?
És lélegzünk...
Aztán feltesszük a következő kérdéseket:
Életem mely területén hiányzik a szenvedély?
Mi az, amin át kell égnem?
Hol követek el erőszakot saját magam ellen?
Hol árulom el önmagam?
Hol vannak még mindig mélyebb elfojtásaim?
Merem-e hallatni az autentikus énem hangját?
Mi az, amire vágyom, de nem engedem meg magamnak?
Van-e bennem szégyen?
Nyitott vagyok-e a változásra?
Meg tudom-e engedni,hogy legyen?
Tudom-e tisztelni a testem?
Észreveszem-e az igényeit?
Észreveszem-e a lelkem szükségleteit?
Nagyon sok nő úgy fogalmaz, hogy a hőhullámok után van egyfajta, megkönnyebbülés, egy kis pihenés vagy megnyugvás.
Én úgy fogalmazom ezt meg, hogy a feltörő hullámok a test "kisülései", amire azért van szükség, mert feltorlódott az energia, akadály jött létre az életerő áramlásában.
Van néhány érzelem, amelyeknek különös figyelmet érdemes szentelnünk, és ha túlságosan gyakran, vagy hosszan vannak jelen, akkor mindenképpen utánanézni a mögöttes okoknak és oldani!
A legfontosabbak:
- düh
- szorongás
- szomorúság
- aggodalom
- félelem
Ha bármelyik hosszú távon jelen van az életünkben és nem vesszük elég komolyan, az előbb vagy utóbb fizikai tüneteket fog okozni!
Én a dühvel birkóztam leginkább, és néha a szomorúsággal. Annyira intenzíven tudtak olykor jelen lenni, - főleg a düh - hogy lassan kezdtem a saját idegeimre menni!
Egy darabig megnyugtatja magát az ember lánya, hogy ez része a folyamatnak, de ha bármelyik elhatalmasodik, azzal törődnünk kell!
Hogyan támogathatjuk az érzelmek szabad áramlását, az oldódását, hogyan erősíthetjük a tudatosságunkat?
1. Megtanulunk egyre inkább a jelenben lenni - megosztok veletek egy ezzel kapcsolatos gyakorlatot, az AMA zárt csoportjában.
A csoportba való felvételt itt kérhetitek: AMA - Változókor, változó nő.
2. Az egyik legfontosabb eszközünk, az írás, a a naplózás. Kézírással! Ha lehet...
E kapcsán pedig meg is kérlek, akármennyi időt is vesz igénybe, - napokat, heteket, hónapokat - de válaszolj a fenti kérdésekre írásban!
Azt javaslom, hogy végy egy neked tetsző füzeted, legyen ez a te menopauza-naplód, változás-füzeted, vagy nevezd úgy, ahogy te szeretnéd!
És ne csak a fenti kérdésekre válaszolj, hanem vezesd be azt a gyakorlatot, hogy minden egyes nap írsz legalább egy oldalt.
Ha teheted reggel... ezzel indítsd a napot!
Persze ez a napló nem a bevásárlólistádat, vagy a fodrászhoz bejegyzett időpontodat tartalmazza majd! :) Ez olyan elmélkedésféle... önmagaddal. Ráhangolódás és figyelem - önmagadra.
A válaszadások után mindig hagyj egy kis időt... lazíts, lélegezz, akár meditálj, ha időd engedi!
Az pedig alapvetés, ha épp olyan hangulatban vagy, hogy el akarsz szökni a világ elől, akkor menj ki a természetbe! Aztán, ha lehet fuss, táncolj, tedd, amihez kedved van! Keresd az örömforrást!
Erre megint csak azt mondom, hogy elengedhetetlen!
Vagy bújj el egy csendes sarokban a naplóddal, ha éppen ez esik jól!
A változásunk időszaka befelé hív. A belső világunkkal összetalálkozni, alászállni a lelkünk mélyére, az egy nagyon erős feminin minőség!
Amikor ellene megyünk a természetes késztetéseinknek, és továbbra is intenzíven kifelé fókuszálunk, no pláne, ha pókerarccal akarunk jönni menni a világban, mintha mi sem történne bennünk, és saját szükségleteinket figyelmen kívül hagyva még mindig háztartási robotként akarunk funkcionálni, akkor nemes egyszerűséggel elfojtunk - érzéseket, gondolatokat, vágyakat. Szükségleteket - fizikait és lelkit is.
Félreértés ne essék, nem arra bíztatok senkit, hogy hanyagolja el a családját!
Arra bíztatok mindenkit, hogy szervezze át az életét ott, ahol arra szükség van!
Mert, ha egy kicsit jobban figyelünk, és engedünk a belső hangnak, sokkal, de sokkal könnyebbé válik minden!
És igen, tudom! Ellene menni évtizedek megszokásainak még akkor is, ha jelen van a belső késztetés zavarodottságot, feszültséget válthat ki.
De ugye emlékeztek, hogy fogalmazott Dr. Estés?
Ebben az időszakban kapcsolódunk igazán mélyen, azzal a női erővel, amelyet évezredek óta tűzzel-vassal próbálnak kiirtani, és amelyre égető szükség van jelen világunkban!
Ez az érett női erő, már nincs kiszolgáltatva a masculin energiának, és ezt fel is vállalja. Ez az érett női erő, szabad. Nemet mond, véleménye van, bátorsága van, célja van, és tenni akar az életért! Ideális esetben...
Felelősségünk, és lehetőségünk, hogy hallassuk a hangunkat, hogy kiálljunk önmagunkért, egymásért, az életért! Hogy a pusztulás helyett, a virágzás irányába vezessük a bolygót.
Hogy támogassuk, tanítsuk az utánunk jövőket és tisztelettel merítsünk az előttünk járók bölcsességéből!
És ez belső késztetésünk is, ha nem halljuk meg ezt a hívást, ismét csak elfojtunk.
Észak és Dél bennszülött, bölcs asszonyai, gyógyítók, tanítók, sámánok fogtak össze.
Mindannyian vezetők, a saját közösségükön belül is.
Hisznek abban, hogy az ősi tanítások, az ima, a gyógyítás, a tanítás ereje "megvilágítja az utunkat".
Reális lehetőségeket, programokat szerveznek és keresnek annak érdekében, hogy megvédjük a különböző kultúrákat, a földet, a természet és a szertartások gyógyító erejét, és hogy ezeken a programokon keresztül tanítsuk egymást, és szellemileg is tápláljuk a gyermekeinket.
Többségük nyolcvan év fölött van, van, aki kilencvenen túl. Ők képviselik nagyon látványosan és nyíltan, az Istennő Bölcs Öreg archetípusát.
Természetesen, aki negyvenes, ötvenes éveiben jár a változókor idején, korántsem a Bölcs Öreg képviselője. A bölcsessége megszületik, de életkorából adódóan ő a Királynő archetípusa. Nem a sanyargató, hanem a népét ismerő, szerető, bölcsességgel és kellő határozottsággal vezető asszony jelképe.
De a két archetípusról, egy újabb írás szól majd... :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése