Ugrás a fő tartalomra

Crowns of Courage - a "Bátorság Koronái" projekt

Amanda Joy Gilbert hennafestő, a Happy Henna alapítója, saját elmondása szerint egészen fiatal kora óta az alkotói folyamatokban találta meg saját gyógyulásának az útját. 2010-ben találkozott a hennával, és hát, mondhatni szerelem volt első látásra! 2015-ben "Happy Henna" néven létrehozta saját stúdióját.
Közben a Beautiful You By Profile Salon nevű helyi nonprofit szervezetnél dolgozott, ahol rákbeteg hölgyeknek nyújtottak ingyenes szolgáltatást.

Egy tavaszi reggelen néhány nőre figyelt fel a szalonban… a fejüket jöttek leborotváltatni.
Mint kiderült radikális rákkezeléseken estek át, és elérkeztek, ahhoz a rettegett pillanathoz, amikor drasztikusan hullani kezdett a hajuk. Féltek és zavarodottak voltak.
Ő pedig azt érezte, hogy nagyon szeretné valahogy oldani, ezeknek a nőknek a rettegését.
Szeretne örömöt, szépséget hozni az életükbe, emlékeztetni őket a bátorságukra.

Egy olyan kultúrában, ahol a nőket a szépség felszínes normái
alapján ítélik meg, a haj elvesztéséből fakadó lelki sérülés,
hatványozza a fizikai fájdalmat.

Így indult útjára a Crowns of Courage (Bátorság Koronái) projekt, amelynek tagjai:
Amanda Joy Gilbert, és Steve Stone hennafestő művészek,
David Burgess fotós
Jessica Renusson fodrász és profi sminkes valamint
Tara Pennington szintén profi sminkes.

A koronák a fejtetőkre felvitt, szimbólumban gazdag henna minták, a Crowns of Courage hölgyei pedig maguk az eleven műalkotások.

Mindannyian partnerek voltak abban, hogy megszülethessenek ezek a múlékony kreációk, amelyek a nők fájdalmát, küzdelmét, és kopaszságát ünneplik, miközben ráirányítják a figyelmet arra is, hogy amit sokan kalapokkal, kendőkkel, parókákkal igyekeznek elrejteni, ott egy hatalmas, személyes küzdelem zajlik.

Végül huszonkét fantasztikus nővel dolgoztak együtt, és az együttműködés során valamennyi hölgyről gyönyörű fotósorozat készült, valamint egy olyan rövidfilm amelyben mindannyian szerepelnek.

A projekt során meghívták a hölgyeket és családjukat a stúdióba, ahol nagyon őszinte interjút készítettek velük.
Ezután bevezették őket egy olyan szobába, ahol nem volt tükör, így egészen addig nem láthatták magukat, amíg a smink és a henna-korona el nem készült.

Amanda Gilbert célja az volt, hogy minden korona egyedi és különleges legyen, jól illeszkedjen viselője személyiségéhez, érdeklődési köréhez, hogy kifejezze az erejét, és tartalmazza azokat a szavakat, szimbólumokat, amelyeket maguk az alanyok kértek. Egy-egy design kialakításánál a hennán kívül más anyagokat is felhasznált.

Azt akartuk, hogy a koronák a lehető legszemélyesebbek legyenek. Tudni akartuk, hogy mi az, amit nagyon szerettek, ami iránt elhivatottak voltak – valami olyat, ami az erejükre emlékezteti őket.”


Amanda Gilbert ma azon dolgozik, hogy ezt a projektet teljes körű nonprofit szervezetté alakítsa. Abban szeretne segíteni, hogy a nők - éljenek bárhol is -, találhassanak olyan szabad hennaművészeket, sminkeseket, fotósokat, akikkel együttműködve elkészülhet a saját Bátorság Koronájuk.

A Crowns of Courage honlapját itt találjátok!

Fent van az oldalon mind  a huszonkét résztvevő hölgy története, valamint a róluk készült fotók!

Ha értékesnek tartod a cikket, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túl a fiatal éveken, a termékenységen – de akkor miről szól az élet?

Az a helyzet, hogy ebben a földi világban az emberi létezés különböző stációt éljük, és valamennyi stációnak megvan a szerepe, a nagyon fontos szerepe! Ennél fogva pedig valamennyi színtér – a fiatalkortól az egészen érett évekig - igen értékes része az emberi fejlődésnek! Mert nemcsak az a fontos, - főként nem az a fontos - hogy mennyire tudunk egy adott társadalmi illetve vállalati rendszert kiszolgálni! Az élet, az emberi létezés, ennél sokkal szerteágazóbb, sokkal mélyebb színtereken zajlik! És, ahogy haladunk életünk ösvényén, bizony eljutunk abba az életkorba, hogy ezt pontosan átlátjuk, és esetleg változtatni szeretnénk. Némi élethelyzetbeli - vagy élet közepi válság könnyen arra sarkall bennünket, hogy belekezdjünk az önállóságba. A magam részéről negyvenévesen, egyedülálló keresőként két kamaszgyerekkel ugrottam a semmibe. Szó szerint a semmibe . Annyira feszített belülről a szabadság, az önállóság utáni vágy, hogy úgy éreztem, ha nem lépek, beleroppanok. Félt

Az érett nő nyomában

  James Follett brit író fogalmazta meg, hogy a "nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket". Persze nem mindenkinek kell ezzel egyet érteni, de szerintem vitathatatlan, hogy ahogy az élet misztériumait megéli egy nő, kiteljesedik fiatalabb énjéhez képest.  Mégis a köztudatban a nő ritkán van jelen, ebben a tökéletes formában. Sajnos elég jól mutatja ezt az, hogy fényképeket keresve ehhez az íráshoz, mit találtam.  Nő illetve felnőtt nő szópárokra számtalan fotó jelent meg, amelyeken ránézésre 23 évesnél semmiképp sem idősebb lányok voltak megfelelő mennyiségű sminkkel öregítve, illetve a sokadik oldalon feltűnt egy agg hölgy, akit már nyugodtan nevezhetünk szép korúnak. A kettő közé eső kortartományban még tovább keresgélve egy magamban csak "idegnyugtató reklám"-nak nevezett sztereotip ábrázolás bukkant fel: az amerikai álmot megvalósító nő, akinek tökéletes rend van a konyhájában, miközben süt-főz az ő kis vagy nagy családjának. 

Mire gondolsz, ha meghallod a szót: "menopauza"?

Kérlek, hogy mielőtt végigolvasnád a cikket, gondolkodj el a fenti kérdésen, és írd össze a szavakat, amelyek eszedbe jutnak! Én is ezt fogom tenni a cikk végén, de előtte megosztok néhány gondolatot. A változókorról beszélni, még mindig tabunak számít, ha pedig egyáltalán szóba kerül, az kifejezetten negatív kontextusban történik, a nehézségeket hangsúlyozva, mintha ez az állapot valamiféle betegség lenne. Az általános orvoslás egy jelentős rétege mesterséges hormonok fogyasztására buzdít annak ellenére, hogy ennek veszélyeit ma már számtalan kutatás igazolja! A társadalom üzenete alapvetően negatív a változókorban lévő nők számára, akiknek többsége félelemmel tekint a változásra,  szégyenli az esetleges tüneteket, az egész folyamatot, az érést, az öregedést. Legfontosabb törekvésem, szemléletet formáljak, hogy bebizonyítsam, a változókorú nőnek nem csak szenvedés jut osztályrészül, hogy az érett nő nemcsak a családja, hanem az egész társadalom számára értékes! Nyugaton,