 |
| Yasmeenah Rossi |
Nekünk nőknek nagyjából azzal telik az életünk, hogy folyamatosan azt halljuk, hány kilónak kellene lennünk, hogyan is kellene kinéznünk, szülnünk, szoptatnunk, miegymás.
Mert azt mindig mindenki pontosan tudja, hogy egy nőnek mit és hogyan kell.
Igen, a többi nő is!
Így aztán ideje korán megtanuljuk, hogy ne a testünk igényeire, szükségleteire és jelzéseire figyeljünk, hanem arra, hogyan igazodjunk a különböző trendekhez.
Én most annyit kérdeznék tőled, hogy vagy?
Hogy vagy a testeddel, milyen kapcsolatot ápolsz vele?
Bízol benne, félsz tőle?
Kritizálod a tested?
Hogyan gondoskodsz róla?
Meg akarsz felelni a kívülről jövő nyomásnak?
Igen, talán nagy a külső nyomás, és talán néha egyszerűbbnek tűnik, ha megadjuk magunkat az elbizonytalanodásnak, mások által diktált értékrendnek, elerőtlenedünk, tehetetlennek érezzük magunkat. Talán még azt is elhitetjük magunkkal, hogy a testünk az egy olyan ismeretlen-idegen 'valami', és hát nem is annyira a mi felelősségünk.
Ebben a földi világban, semmilyen élmény, semmilyen megtapasztalás nem történhet a test nélkül! Az ízek, az illatok, a fények, a lélegzet, a versek, a festmények, a naplemente, a szeretkezés… szóval nagy szükségünk van a testünkre.
„Egyszer vásárlás közben beleütköztem egy rabbiba. Beszédbe elegyedtünk es megkérdeztem tőle:
– A zsidók is oly nagyon utálják testüket, mint a katolikusok?
Gúnyos nevetésben tori ki, ám azután igen különös pillantást vetett rám. Úgy tűnt, valami hozzá közel álló témát érintettem. Elbeszélte, épp most temette el az apját, aki szintén rabbi volt. A halálos ágyán megkérdezte tőle:
– Apám, mi volt a legfontosabb dolog életedben, a Tóra? Az öregember ezt felelte:
– A testem.– Megdöbbentem – folytatta a fiú a történetet.
Kínos csöndben bámult mellettem, végül így szólt:
– Mindig úgy véltem, testem csak jármű a tudatom számára; táplálni kell, öltöztetni, egyetemre küldeni.
Létezés, energia, életerő – élni azt jelenti, szellemünk elfoglalja a testünket. Teljes Énünk testet ölt. Ám mit látunk, amikor tükörbe nézünk? Buta, üres tekintetet? Beesett mellkast? Hamis mosolyt? Nézzük csak meg jobban e képet! Mit látunk? Ha nem energiával és jelenléttel csordultig töltött, vibráló Ént, ez azt jelzi, hogy megfosztottuk magunkat az élet ajándékától. Magam is ismerem ezt. Én is voltam ebben az állapotban.
Láttam ezernyi Éntől megfosztott arcot, és te is láttál – a metróban a zsúfolt járműveken, közértben, az aluljárók hátborzongató esti izzásában kirajzolódni – és nagyon gyakran tudod, te is egy vagy közülük.
Sokunk számára a test félelmetes ellenség, amelynek ösztöneit, ösztönzéseit, haragját le kell győzni, el kell fojtani, vagy szolgálatra nevelni, engedelmességre szoktatni.”
(Gabrielle Roth)
Így éltem magam is - engedelmességre szoktatni. Kitalálom, miből mennyit kell teljesítenie, aztánerején felül hajszolni. Rendszeresen. Nem voltam profi, de mivel jó versenyző alkat vagyok, valamint erősen teljesítményorientált, ez amatőr szinten is "vérre ment"!
Amikor negyven körül abbahagytam a versenyzést, a hosszútávfutás volt az a mozgásforma, ami mind a mai napig megmaradt számomra.
Akkoriban éltem át először, milyen is az örömfutás! Nem rögtön az elejétől, de azért lassan ráébredtem, milyen az, amikor nincs nálad óra, és nem számít az idő/táv viszonya!
Ehelyett a tested ritmusára figyelsz, ahogy összeölelkezik az erdő, a hegy lüktetésével. A lábaid dobbanása ősi dobok hangját idézi, a véred száguldó folyók zuhatagára emlékeztet. És az eldugott zugokban megpillantod a tündérlakot.
Rádöbbensz, hogy a hosszútávfutás egy gyönyörű tánc a végtelennel!
Akkoriban tanultam meg igazán tisztelni a testem.
Akkoriban döbbentem rá, hogy minden transzcendens élményem elengedhetetlen feltétele a testem, és hogy egész egyszerűen el sem különülhet a lelkemtől!
Azt pedig, ahogyan én ma a testre tekintek, a csoda szó írja le leginkább, és elengedhetetlenül szükséges volt ehhez az a több évtizedes futás, ami mögöttem van.
Persze nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő út, de a magam részéről mozgásra bíztatok mindenkit, - főleg a változókor idején! Ha nem is voltál eddig aktív, itt és most feltétlenül kezd el! Gyengéden, nem túlerőltetve, de rendszeresen mozogj!
Talán érdemes az életvitelünkben néhány szokásunkat megváltoztatnunk, más tevékenységeket pedig éppen hogy szokásunkká tennünk, mint például a mozgást, amelyről alapvetően elmondhatjuk, hogy
- segít a stressz csökkentésében
- javítja az életminőséget
- ráadásul a súlygyarapodást is jelentősen csökkenteni tudjuk, vagy akár meg is előzhetjük vele.
A mozgás, amelyet télen és nyáron is a szabadban javaslok gyakorolni, felkészíti a lelkünket/szellemünket a mélyebb rétegeinkkel való kapcsolódásra, olykor pedig egyenesen maga a mozgás vezet be a transzcendens élménybe.
Ez azonban nem feltétlenül történik meg, így azt javaslom, hogy keress további lehetőségeket, keress valamit, ami lecsendesít és segíti a belső világoddal való kapcsolódást :
- jelenlét-gyakorlat (megosztottam a zárt Facebook csoportunkban)
- meditáció
- vizualizáció.
 | |
| Joy Johnson |
Az egészséges, erőteljes, és kellő mértékben megértett, kellő mértékben tisztelt test, a legnagyszerűbb tanácsadód! Az egészséges, erős test, megkönnyíti az átmenetek időszakait.
Önmagunk mélységeiből teremtjük meg a környező világot, ébredő tudatunk formálja a valóságot. A változás, mindig belülről kifelé történik, a belső tudás alakul, formálódik, és alakul, változik általa minden más is. Hitrendszerek, világnézetek, elvek omolhatnak össze, hogy átvehesse a helyüket egy tápláló, és támogató erő.
És mindez, a mi csodálatos testünkben történik!
A test kapcsán, a változókort időnként erősen érintő hőhullámról szóló cikkeket itt olvashatod:
- A kitörni készülő vulkán - hőhullámok 1. rész - a test
- A kitörni készülő vulkán - 2. rész - a lélek
Ha értékesnek gondolod akár a fenti, akár a két linken található írásokat, oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése